Üdvözöllek blogomon kedves családtag, ismerős, barát, vagy eltévedt idegen!
Bár ez a blog elsősorban a családomnak és a közeli barátaimnak íródik, minden olvasót és kommentelőt szívesen látok. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány infó rólam, ami egy kis betekintést enged elköltözésem motivációjába:

Ádám vagyok, gyerekkorom óta Budapest mellett élek, ezen sorok írásakor 23 évem utolsó hetét taposom. Az elmúlt néhány évet a logisztika és szállítmányozás világában töltöttem, ahol több-kevesebb szakmai tapasztalat ragadt rám. Dolgoztam kis leányvállalatnak és magyar fuvarozó óriásnak is, legutóbb pedig egy új fuvarozó vállalkozás beindítását vállaltam magamra. A vállalkozás sikeresen beindult, de 2015. júliusában rajtam kívülálló okok miatt tovább kellett állnom. Ekkor - munkaszerződés nélkül, de egy nagyobb megtakarított összeg birtokában - úgy láttam, évek óta először, most talán tényleg nincs veszteni valóm egy külföldi szárnypróbálással.  Kezdett egyre jobban körvonalazódni bennem a sok éve dédelgetett terv: külföldre költözni. Hosszabb gondolkodás után Angliára esett a választás, a kinti kapcsolati háló, a nyelvismeretem és a jobb munkalehetőségek miatt. (Korábban Spanyolország és Luxemburg is célkeresztben volt, de nem lett belőle semmi konkrét). 

Több mint tíz éve beszélek angolul, ebből három évig munkanyelvként minden nap használtam, de a sok gyakorlás és sikeres nyelvvizsga ellenére sem mondanám magamról, hogy kiváló a nyelvtudásom. Ezért logikus ötletnek tűnt a nyelvtudásom anyanyelvi környezetben tökéletesíteni. Emellett, régóta szerettem volna egy másik országban élni, kipróbálni, mennyire boldogulok a családtól távolabb, egy olyan helyen, ahol igazából csak magamra hagyatkozhatok, megtapasztalni, hogy egy külföldi hogyan boldogulhat egy idegen országban, más kultúrával, más szokásokkal körülvéve. Így hát kiszámoltam a költségeket, és úgy döntöttem, adok fél évet az angliai projektnek. Beszéltem egy kint élő barátommal, aki éppen új lakásba akart költözni, és sikerül találnunk egy nagyobb házat, ahol társbérlők lehetünk fél évre. Néhány napon belül megvolt a szükséges papírmunka, és zöld utat kapott a költözés. Terveim szerint első három hónapban szeretnék stabil munkahelyet találni, a második három hónap végére pedig úgy alakítani a lehetőségeim, hogy egy önálló, kisebb lakásba külön tudjak költözni. 

Talán minden külföldre költöző, bakancslistát író, világutazó ember azt mondaná, hogy szeretne új dolgokat megismerni, más kultúrákkal találkozni, más gondolkodású embereket látni, új dolgokat megtanulni. Ez mind talán rám is pontosan illik, de akkor sem mondanék nagy ostobaságot, ha azt állítanám, az összes ilyen ok mögött a legfontosabb: szeretnék közelebb kerülni önmagamhoz, és valami újat hozzátenni a személyiségemhez. Azt hiszem, ezen az úton már az indulás előtt nyertem valamit: bátorságot. És ha az előre kitervelt forgatókönyvem végül mégsem jönne össze, akkor sem leszek csalódott a megszerzett tapasztalattal. 

Mert aki mer, az nyer.