Mielőtt kijöttem Angliába, sokat, sok helyen olvastam arról, hogy milyen bürokratikus procedúrán kell keresztülmenni a munkavállaláshoz. Az NI szám megszerzésének fontosságáról már korábban is írtam. Az ehhez kapcsolódó interjú kapcsán néhány rémkép fogalmazódott meg bennem, lévén hogy rengeteg magyar portál az alábbi mennyiségű várható kérdést sorolja fel:

• Hogy hívnak? Honnan jöttél?
• Mikor érkeztél az Egyesült Királyságba?
• Mi célból érkeztél az Egyesült Királyságba?
• Mennyi ideig szeretnél az Egyesült Királyságban tartózkodni?
• Van-e már állásod, ha igen, hol és mit dolgozol?
• Tanulsz-e valahol?
• Aktív munkakereső vagy-e?
• Miért akarsz NI számot?
• Milyen nemzetiségű vagy?
• Mikor születtél?
• Mikor költöztél a jelenlegi (UK) lakcímedre?
• Tudod-e igazolni a jelenlegi (UK) lakcímedet?
• Van-e elegendő megtakarított pénzed,hogy eltartsd magad addig,amíg munkát/fizetést kapsz?
• Akarsz-e segélyt igényelni?
• stb

Ez tényleg vagy 10-15 percre való kérdés minimum. Emellett említik, hogy igazolni kell majd a lakcímet (hivatalos levelekkel, esetleg számlával, lakásbérleti szerződéssel, stb) és ajánlják, hogy lehetőleg minél több személyazonosító okmányt vigyünk magunkkal.

Ehhez képest nálam a következő módon zajlott le az interjú:

Megérkezésem után egy ügyintéző elkérte az útlevelem, és megkért, hogy várakozzak, ameddig szólítanak. Két-három perc múlva egy másik ügyintéző érkezett, és a nevem alapján szólított is az asztalához. Gyakorlatilag egyetlen egy kérdést tett fel arra vonatkozólag, hogy minden adat jól be van-e rögzítve a rendszerbe (személyes adatok, lakcímem, telefonszámom, stb.), valamint, hogy a telefonos időpontkérésem óta van-e valamilyen adatom, ami megváltozott. Miután mindent rendben találtam, a két papírt aláírtam, és kész is voltunk. Sőt, gyakorlatilag én többet kérdeztem a nőt az NI számmal kapcsolatban (mikor jön meg, ameddig nincs a kezemben, az ideiglenes referenciaszámot tényleg elfogadják-e az ügynökségeken, stb.) mint ő engem.

Arra, hogy nálam mitől lett ilyen egyszerű az interjú, igazából azóta sem látok száz százalékos magyarázatot, a két sejtésem, hogy:

A) Ilyen napja volt az ügyintézőnek, vagy
B) Látta, hogy nem tegnap óta beszélek angolul, így nem volt miért faggatnia

Esetleg mindkettő.
A lényeg, hogy hamarosan kezemben az NI szám, közben pedig irány az első angol állásinterjú..

A múlt hét végén megkaptuk az első rezsiszámlákat, már gondolom mindenki kitalálta, hogy -természetesen- a rezsi költségek is rejtenek meglepetéseket.
Magyarországon nem ismert az a rezsifajta, amit mi a lakótársakkal csak "házadó"-ként emlegetünk. A council tax valójában egy kommunális, helyi adó, amit az önkormányzat szed be az ingatlanok után. Az így befolyt összegből finanszíroznak olyan helyi szolgáltatásokat, mint a szemétszállítás, a rendőrség vagy a tűzoltóság. A gyakorlatban kevés kivételtől eltekintve mindenkinek fizetnie kell a helyi adót, ami alapvetően nem olcsó mulatság, hiszen éves szinten £1.000-£1.500 szintű költség még egy kisebb, vagy átlagos nagyságú lakás esetében is. A önkormányzat ársávokat határoz meg a város adott könyékeire, és azon belül az adott ház értékét is figyelembe veszik a helyi adó éves összegének megállapításakor. Ha valaki egyedül lakik egy házban, akkor is kell council taxot fizetnie, de 25% kedvezményre jogosult. Néhány egyéb esetben is lehet kedvezményt kapni, illetve az is előfordulhat, hogy nem kell council taxot fizetni. (De én ilyennel még nem találkoztam).
A council taxot egy összegben kiszámlázza az önkormányzat, de küld mellé egy havi bontást is, hogy milyen határidőkkel mekkora összeget utaljunk el.

Egy másik rezsiköltség a víz- és csatornaszolgáltatás díja.

Angliában előfordul, hogy a házban nincs vízóra. Ez van a mi esetünkben is. Mit tesz ilyenkor a vízszolgáltató? Egy ilyen vízdíjat találnak ki:
1. Előveszik a lakás 1990. március 31-ére kalkulált értékét (rateable value).
2. Az 1990-es lakásárakhoz sávokat társítanak, minden sávhoz tartozik egy alap éves szolgáltatói ár (standing charge).
3. Az alapárhoz a lakás értékéből számolva kalkulálnak egy pótdíjat is (charge per rateable value)

(Mindezt a csatornaszolgáltatás díjára is megismétlik. A csatorna díjában egyébként benne van az is, hogy az esővizet elvezetik, mivel itt sok helyen az is közvetlen a csatornába megy.)

Nem tudom, hogy miért pont egy 25 évvel ezelőtti lakásár alapján számolják ki a szolgáltatás díját, de úgy tűnik, a rendszer működik. Ez a módszer egyben azt is jelenti, hogy a vízszolgáltatás díja ebben a házban egyáltalán nem függ az elfogyasztott víz mennyiségétől, csak attól, hogy a ház környéke 1990-ben jó környéknek számított-e, és mekkora értéke volt. Nálunk ez éves szinten kb. £500 összegre fog kijönni.

A gáz top up rendszerben működik, ami annyit jelent, hogy az gázórához társítanak egy plasztik feltöltőkártyát, amit a boltokban kihelyezett terminálokon, vagy interneten keresztül fel lehet tölteni egy keretösszeggel. Tehát, előre kell fizetni, és ha a keret elfog, a lakásban automatikusan kikapcsol a gáz. Egy hétre £10-15-nél többre nem nagyon van szükség.
Főleg akkor nem fogy sok gáz, ha elromlik a bojler, mint ahogy két nappal ezelőtt történt velem. Szombat délután révén az ingatlanügynök nem vette fel a telefont, az sms-re sem reagált, és az emailt sem olvasta el, amit küldtem neki. Mivel a landlord telefonszámát nem kaptuk meg, ezért hétfő reggelig őt sem tudta senki értesíteni. Hétfőn délután 5-re nagy nehezen tudtak küldeni egy szerelőt, aki kb. 10 perc munkával (egy kapcsolót kicserélt) megoldotta a problémánkat. A fűtés még nem is volt akkora probléma, mert még éjszaka is 10-12 fok van, a lakás így nem hűlt ki nagyon. Viszont, meleg víz nélkül a második nap után már mindenki kissé nyűgös volt. 

A magyar jogosítvány, mivel arcképes és EU tagállamban kibocsátott hivatalos okmány, korlátozás nélkül érvényes és használható az angliai tartózkodásunk során. Ám, van néhány eset, amikor célszerű becserélni a magyar okmányunkat angol okmányra (például, ha hivatásos sofőr állást szeretnénk betölteni, vagy olyan állást amely sok utazással jár, mint a területi képviselő, futár, anyagbeszerző, ingatlanügynök, stb.), illetve, van néhány helyzet, amikor pedig kifejezetten kötelesek vagyunk kiváltani az angol vezetői engedélyt.

A magyar jogosítványok használhatók Angliában:
- az okmány érvényességi idejéig
- a vezető 70. évének betöltéséig
- életvitelszerű angliai tartózkodásunk 3. évéig
Amikor ebből a három lehetőségből a legkorábbi bekövetkezik, kötelező kiváltanunk az angol jogosítványt.

Ha legalább 6 hónapja (185 napja) tartózkodunk Angliában, akkor már jogosultak vagyunk a jogosítvány cserére.

A jogosítvánnyal kapcsolatos ügyintézés magyar szemmel nézve nem egy megszokott ügyintézési mód, és nagy körültekintést is igényel. A magyar ember hozzászokott, hogy befárad személyesen a legközelebbi okmányirodába vagy kormányablakba, húz egy sorszámot, kivárja a sort, majd az ügyintéző segítségével elvégzi az adott ügyhöz kapcsolódó papírmunkát. A magyar ember akkor lepődik meg igazán, mikor meglátja, hogy a jogosítvány cserét csak postai úton (néhány esetben esetleg interneten) bonyolíthatja le. Pár évvel ezelőtt ugyanis a megfelelő angol kormányszerv a DVLA (Driver an Vehicle Licencing Agency - Vezető és jármű engedélyezési hivatal) bezárta az összes ügyfélirodáját.
Az ügyintézés az alábbi űrlap kitöltésével kezdődik

Az adatlapot postahivatalokban lehet beszerezni, vagy online a DVLA oldalán megigényelve, postán is kiküldik, névre szólóan.
Itt a személyes adatainkon túl meg kell adni, hogy miért igényeljük az angliai jogosítványt (lakcím változás, első igénylés, EU-s okmány cseréje, stb.), és egy önbevalláson alapuló egészségügyi kérdéscsoportra is válaszolni kell. Az útmutatóban megtalálható táblázat alapján ki tudjuk választani, hogy a mi ügyintézésünknek mennyi lesz a díja (lakcím változás miatti csere ingyenes, az EU-s jogosítvány kicserélése most 43 fontba kerül), és azt is megtaláljuk, hogy a típusnak megfelelően milyen postacímre kell elküldeni a formanyomtatványt.

Magyar/EU-s jogosítvány cseréje esetén a megfelelő cím: DVLA, Swansea, SA99 1BT

Nagyon fontos, hogy a nyomtatványhoz mellékelni kell az eredeti magyar jogosítványunkat, és valamilyen eredeti személyazonosító okmányt, amit nélkülözni tudunk kb. négy hétre, ami lehet magyar személyi igazolvány, vagy útlevél. Fénymásolt, scannelt és egyéb nem eredeti igazolványokat nem fogadnak el, ha ilyet küldünk az jelentősen megnövelheti az ügyintézési időt, vagy egyszerűen vissza fogják dobni az igénylést.
Az ügyintézési díjat csekkel, vagy postal orderrel fizethetjük ki, a másodikkal van tapasztalatom, a neve postautalványt jelent, és kicsit hasonlít a magyar postai átutalási megbízáshoz (sárga csekk). A kért összegre állítják ki a postahivatalban, és készpénzzel vagy kártyával lehet kifizetni az összegét a postának. Sajnos, a postal ordernek van egy összegtől függő költsége is, ez 43 font esetén kb. 5 font volt. A nyomtatvány és a jogosítvány mellé a borítékba még egy előre megcímzett, felbélyegzett válaszborítékot is kell tenni, ha azt szeretnénk, hogy a magyar okmányainkat postán juttassák is vissza hozzánk. Mivel fontos iratokról van szó, ezért szerintem érdemes a postán egy "special delivery" szolgáltatást igénybe venni. A biztonsági szolgáltatás 6,25 fontba kerül, így egy szürke tasakban küldik a levelünk, garantált feladást követő nap délelőtti kézbesítéssel, ráadásul a levél a helyzete online nyomon követhető a tracking number alapján a Royal Mail oldalán.
A postahivatalban elvileg elérhető egy olyan szolgáltatás is, hogy £4 összegért a postai dolgozó átnézi a papír kitöltését, és ellenőrzi, hogy minden szükséges dolog benne van-e a borítékban. Mi amikor voltunk, nem fizettünk külön a segítségért, az ügyintéző hölgy kedvesen, egy megértő mosoly kíséretében minden kérdésben segített.
Ha minden jól csináltunk, akkor 2-3 héten belül küldik az új, angol jogosítványunk (és biztonsági okok miatt egy másik levélben érkeznek vissza a magyar okmányaink).

Az ügyintézés várható költségei:
- ügyintézési díj: £43
- a postal order költsége: kb. £5
- a levél feladásának költsége: £12,5 (minkét irányban special delivery szolgáltatást igényelve)

Összesen: kb. £60

Az ügyintézés időtartama:
Hivatalosan maximum 4 hét, de a gyakorlatban 2-3 hét alatt mindent megkapunk.

Az élet számos területén jelentkező angliai különcködés a közlekedésre is alaposan rányomta a bélyegét, így a más európai országokból érkező sofőröknek eleinte igen feladja a leckét a városi forgalomban boldogulás. 

Ezt sokkal egyszerűbb elhinni miután megnéztünk egy képet valamelyik Magic Roundabout-ról (mágikus körforgalom), ami azt jelenti, hogy több kis körforgalmat egy nagy központi körforgalom köré szerveznek.

Talán a legfontosabb, hogy Angliában a megfelelő oldal az úttest menetirány szerinti bal oldala. Ebből következik, hogy a többsávos utakon a jobbra tartás helyett a balra tarts szabálya van érvényben. Az autópályán a bal szélső sáv a külső sáv, a kijárókhoz innen balra kell lekanyarodni, a belsőbb sávok pedig jobbra helyezkednek el. A sávon belül az autónak itt is a sáv középvonalán kell haladnia, de míg Magyarországon a sofőr a sáv közepéhez képest jobbra ül, itt a sáv középvonala a vezető bal oldalára esik. Eddig nagyjából 300 levezetett mérföld alapján az a tapasztalatom, hogy a sávon belüli megfelelő hely megtartása az egyik legnehezebben megszokható dolog. Mivel, ha otthon hozzászoktunk, hogy inkább a felezővonal felé (balra), és nem az út széle felé tartva vezetünk, ez a berögződés itt azt eredményezi, hogy az autó bal oldalával minduntalan a padka, vagy rosszabb esetben az út menti árok felé közeledünk. Nagyon fontos tudatosan oda figyelni vezetés közben, hogy a sávunkon belül mindig inkább egy kicsit jobbra tartva haladjunk.

Egy másik jelentős nehézség, hogy bár a kormány a jobb oldalon van, a váltó, a pedálok, az indítókulcs helye, és a kezelőgombok alap kiosztás ugyanúgy helyezkedik el. Tehát, bal kézzel kell váltani, és az első sebességet magunktól eltolva, balra felfelé találjuk, míg az ötödik sebességhez a kart magunk felé majd lefele kell húzni. Az lámpa és az irányjelzés a bal oldalon, az ablaktörlés és az indítókulcs nyílás a jobb oldalon kap helyt, A pedálok balról-jobbra: kuplung, fék, gáz. Kanyarodni balra kis ívben, jobbra pedig nagy ívben kell. A körforgalomban az óra járásával megegyező irányban, balra kell behajtani és a bent tartózkodóknak (jobbról érkezők) van elsőbbségük. 

Nem csak a körforgalomban, de táblák és lámpák hiányában minden egyenrangú kereszteződésben itt is a jobbkéz-szabály van érvényben. Erre nagyon fontos odafigyelni!

A távolság- és sebességadatok mérföld/mérföld per óra mértékegységekben vannak megadva. Egy mérföld kb. 1,609 km. A sebességkorlátozások így alakulnak:

Városon belül: 30 mph, ami kb. 48 km/h
Városon kívül: 60 mph, ami kb. 96 km/h
Autópályán: 70 mhp, ami kb. 112 km/h

A sebességkorlátokat érdemes betartani, mert sok helyen telepített traffipaxok vannak. Ugyanez vonatkozik az úttest szélére felfestett dupla, vagy szimpla sárga vonalra. Előbbi a megállást, utóbbi a várakozást tiltja. Amennyiben megszegjük a közlekedési szabályokat, nagyon súlyos pénzbírságokat gyűjthetünk be.  

Ez nem kifejezett bejegyzés, inkább csak saját magam emlékeztetése arra, hogy a sztereotípiák mennyire igazságtalanok. 6 nap alatt Southendben most esett először, és maximum 10 percig tartott az egész. Az angolok némelyike ezt rövid ujjas pólóban észre sem vette.

Az angliai tömegközlekedési rendszer egész európában egyedülálló, magyar szemmel pedig néhány eleme elsőre meglehetősen furcsa. Bevezetésképp álljon itt néhány sor idézet a vonatkozó Wikipédia oldalról:

A Brit-sziget a vasút őshazája. Hálózata sűrű, de kialakítása, járművei, szabályzatai merőben eltérnek a kontinensen megszokottaktól. A hálózat teljes elszigeteltsége az 1990-es években, a Csalagút megnyitásával tört csak meg. A sziget három nagyobb részre bontható. A legnagyobb forgalom Anglia pályáin bonyolódik, ahol a nagyvárosok és gyárak túlnyomó többsége található. Wales és Skócia megkapó tájain már az alacsony a népsűrűség, a csekély járatsűrűség és nagyobb távolságok dominálnak.

A vasút teljes privatizációja 1996-ban történt meg az 1993-ban elfogadott Vasúti törvény alapján (amelyet időközben 2000-ben, a szállítási törvény elfogadásakor módosítottak). A magánosítás során a korábbi állami British Railwayst 100 társaságra osztották, majd valamennyit értékesítették. E folyamat végére egyetlen állami tulajdonú cég sem maradt a brit vasút üzemeltetés és fenntartás terén.

A brit kormány a 2000-es évek elején rájött, hogy a magánkézbe került, profitorientált vasúti személyszállító vállalkozások működése rövid úton a vasúti pályák leromlásához, a közlekedésbiztonság olymértékű csökkenéséhez vezet, hogy az már az utasokra nézve is veszélyes. (A cégek egyszerűen nem költöttek karbantartásra). 2001-ben újraállamosították a pályafenntartó vállalatot, National Rail néven. A jelenlegi rendszerben a személyszállító vonattársaságok koncesszió útján a National Railnek fizetett pályahasználati díj alapján szolgáltatnak a kijelölt vonalakon.

A MÁV magyarországi monopolizmusán, állomásain, szerelvényein, jegyrendszerein szocializálódott magyar szemében szinte elképzelhetetlen, hogy:

1. Hogy lehet a vasúti közlekedés ilyen drága?
2. Hogy működhet csak Londonban és a vonzáskörzetében 10-12 különböző vasúttársaság?

Az eddigi pár nap használat alapján azt tapasztaltam, hogy a vasúti közlekedésben szinte 'megbüntetik' azt a személyt, aki csak egy irányban akar utazni, ellenben támogatják azokat, akik napi szinten 'ingázva' használnak adott vonalat. Mivel az egy irányú út, és az aznapra váltott retúr jegy ára között alig van különbség, az egyirányú vonatjegy váltásakor az ember jogosan érzi magát kicsit meglopva.

Például:

Westcliff (Essex) állomás és London-Liverpool street állomás között így néz ki a tarifa:

Egy irányú jegy: 11,60 Ł

Retúr jegy: 12,60 Ł

Tehát, plusz egy fontért cserébe oda-vissza utazhatunk. Ez nyilván kedvez azoknak, akik egy napon oda és vissza is utaznak, de rettentően megdrágítja a vonattal utazást azoknak, akik alkalomszerűen, vagy csak egy irányba használják a vasutat.

Egy másik szembetűnő dolog, hogy két település A és B pontja között gyakran több, egymástól független vasútvonalon, más-más szolgáltatók járműveivel, eltérő viteldíjon, különböző járatsűrűség mellett lehet eljutni. Ezek az egymással párhuzamosan működő vonalak a használóknak kedveznek, akik így az ár/menetidő függvényében több opció közül választhatják ki a nekik legszimpatikusabbat.

Az egymás mellett működő vasúttársaságok velejárója, hogy ahol több társaság használ közösen egy-egy nagyobb pályaudvart, ott a vasútvonalak és a szolgáltatók fizikailag is el vannak választva egymástól. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az állomás egyik oldalában az első 10 vágányról csak az A társaság járatai érhetők el, az állomás túloldalán a maradék 10 vágányon pedig csak a B társaság járataira lehet felszállni. Aki távolsági vonalon utazik, és egy ilyen "társaságváltó" pályaudvaron keresztül utazik, annak fizikailag is át kell szállnia egy másik vonatra.

Az állami pályaszolgáltató hivatalos weboldala a http://nationalrail.co.uk, ami eddig elég hasznos oldalnak bizonyult, mert összefogja az összes társaság kínálatát, és jegyvásárlásnál átirányít az illetékes társaság megfelelő felületére, így nem kell feleslegesen azzal időt tölteni, hogy átböngésszük, az adott területen melyik szolgáltatók érhetők el.

Angliában (mint bármely más országban) az embernek csak néhány alapvető dologra van szüksége ahhoz, hogy a nulláról indulva külföldiként munkát vállalni, boldogulni tudjon:

• Állandó lakcímre
• NI számra (társadalombiztosítási- és adószám)
• Munkaszerződésre
• Bankszámlaszámra

Nyilván szépen sorban mindent el lehetne intézni, de az ember néha nem igazán tudja eldönteni, hogy hol kezdje. Az angliai huszonkettes csapdája valahogy így néz ki: NI (National Insurance) számra mindenkinek szüksége van, aki 16 éves elmúlt,és az Egyesült Királyság területén szeretne munkát vállalni. Az NI szám kiváltásának néhány nagyon egyszerű feltétele van, telefonos igénylés során személyes adatokat kell megadni (születési név, idő, nemzetiség, stb.), majd a megadott időpontban személyes elbeszélgetésen kell megjelenni a legközelebbi Jobcentre-ben (munkaügyi központ), a személyazonosság igazolása miatt. A probléma azonban ott kezdődik, hogy (elvileg) az interjú során igazolni kell, hogy a korábban megadott lakcímen jogosan tartózkodunk (közüzemi számlával, banki kivonattal, bérleti szerződéssel, stb.)

Tegyük fel, hogy ezt a lakás bérleti szerződésével szeretnénk megtenni. Lakásbérlésre külföldiként az esetek 90%-ában kizárólag ingatlanirodán keresztül van lehetőség. Az ingatlanirodák viszont leginkább azokat a lakáskeresőket részesítik előnyben, akik meglévő munkaviszonnyal rendelkeznek, és a lakás bérleti díjának megfelelő pénzügyi fedezetet tudnak igazolni. De hogyan tudna valaki megfelelő (angliai munkavállalásból szerzett) jövedelmet igazolni, ha most áll a munkakeresés, munkavállalás előtt? 

A munkavállalás alapvető feltétele az NI szám megléte, és természetesen legkésőbb egy hónapon belül fel kell mutatnunk egy helyi bankszámlaszámot, ahova a fizetést el tudják utalni. Bankszámlát nyitni viszont csak akkor van lehetőség, ha az ügyfél fel tudja mutatni a lakcímét és fennálló munkaviszonyát igazoló dokumentumokat (Lakcím esetében bérleti szerződés, munkaviszony esetében munkáltatói igazolás vagy munkaszerződés). A helyzetet még tovább bonyolítja, hogy az angol munkajog értelmében a munkaviszony szóbeli szerződés megkötésével életbe lép, és sok esetben a szerződés írásos formában csak 2-3 héttel a munka tényleges megkezdése után készül el.

Az angol NI szám-lakcím-bankszámla-munkahely anomáliát már sokszor, sok helyen megvitatták, és a saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy a rendszerben sok résztvevő bősz egymásra mutogatásával kell szembe néznie az egyszeri külföldi munkavállalónak.

Két nappal a nagy utazás előtt elérkezettnek láttam az időt, hogy elkezdjem kiválogatni és becsomagolni a legfontosabb dolgokat. Első nekifutásra kicsit lehetetlen feladatnak tűnik az ember egész életét, napi rutinját kompromisszumok nélkül becsomagolni két darab, maximum tizenöt kilós bőröndbe (hála a drága Ryanairnek). Gyorsan írtam tehát egy gondolatbeli listát, hogy lássam, mi az amit mindenképp szükséges magammal vinnem. Ezen az olyan alapvető dolgokon túl, mint a ruhák, tisztálkodási szerek/kozmetikumok, hivatalos dokumentumok, készpénz, stb, csak néhány igazán személyes dolog kapott helyet.

• Válogatás a napi használatú könyveimből, és a nyelvkönyveimből (Spanyol, Protugál, Német és Olasz)
• Válogatás a számítógépes fotóalbumomból (felhő alapú tárhelyre feltöltve)

Azt hiszem, mindkettőnek hasznát fogom venni az őszi/téli szürke-esős napokon, amikor egy forró earl grey mellett belevetem magam a nyelvtanulásba, vagy nosztalgiázok egy kicsit a régebbi utazós-családi emlékekkel. 

Régebben rendszeresen olvastam utazással kapcsolatos blogokat, és gyakorta találkoztam azzal a megállapítással, hogy 3-4 hét időtartam felett szinte mindegy, milyen hosszú időre megyünk külföldre, úgysem használunk arányaiban ennél több ruhát. Sőt, azokra a darabokra, amik (szezontól függően) fél-egy év alatt sem kerültek elő a ruhásszekrény alsó zugaiból,  valószínűleg egyáltalán nincs is szükségünk. Na, hát a külföldre költözés bőven felér egy ilyen jelképes "kidobással". A kinti alapruhatáram összeállításánál is arra törekedtem, hogy minél többféle, minél jobban variálható ruhadarabokat vigyek magammal. Az alábbiakat sikerült végül táskába gyömöszölni:

• 15 pár zokni
• 15 db boxer
• 20 db póló és atléta vegyesen
• 5 db pulóver
• 10 db normál ing
• 3 db vastag ing
• 4 pár nadrág
• 2 db öltöny
• 5 db nyakkendő
• 1 db szövet télikabát
• 1 db pufi kabát
• 1 pár alkalmi cipő
• 2 pár utcai cipő
• 1 db szobaköntös
• 1 db nagyméretű törölköző
• 1 pár papucs

Még mindig egy kicsit aszketizmusnak tűnik kizárólag ruhát, könyveket és néhány emléket magammal vinni ilyen hosszú időre, de több nap gondolkodás után sem jutott eszembe semmi más használati tárgy  vagy eszköz, amit ne tudnék nélkülözni, vagy kint beszerezni.
Viszont annál több olyan dolog van, amit képtelenség magammal vinni. Biztosan hiányozni fog a megszokott, komfortos szobaberendezésem, a könyvespolcom, a dobfelszerelésem, az óriási ablakszerkezet, az évek óta nevelgetett szobanövényeim. Vajon egy új helyen is hasonlóan otthon tudom majd érezni magam?

Üdvözöllek blogomon kedves családtag, ismerős, barát, vagy eltévedt idegen!
Bár ez a blog elsősorban a családomnak és a közeli barátaimnak íródik, minden olvasót és kommentelőt szívesen látok. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány infó rólam, ami egy kis betekintést enged elköltözésem motivációjába:

Ádám vagyok, gyerekkorom óta Budapest mellett élek, ezen sorok írásakor 23 évem utolsó hetét taposom. Az elmúlt néhány évet a logisztika és szállítmányozás világában töltöttem, ahol több-kevesebb szakmai tapasztalat ragadt rám. Dolgoztam kis leányvállalatnak és magyar fuvarozó óriásnak is, legutóbb pedig egy új fuvarozó vállalkozás beindítását vállaltam magamra. A vállalkozás sikeresen beindult, de 2015. júliusában rajtam kívülálló okok miatt tovább kellett állnom. Ekkor - munkaszerződés nélkül, de egy nagyobb megtakarított összeg birtokában - úgy láttam, évek óta először, most talán tényleg nincs veszteni valóm egy külföldi szárnypróbálással.  Kezdett egyre jobban körvonalazódni bennem a sok éve dédelgetett terv: külföldre költözni. Hosszabb gondolkodás után Angliára esett a választás, a kinti kapcsolati háló, a nyelvismeretem és a jobb munkalehetőségek miatt. (Korábban Spanyolország és Luxemburg is célkeresztben volt, de nem lett belőle semmi konkrét). 

Több mint tíz éve beszélek angolul, ebből három évig munkanyelvként minden nap használtam, de a sok gyakorlás és sikeres nyelvvizsga ellenére sem mondanám magamról, hogy kiváló a nyelvtudásom. Ezért logikus ötletnek tűnt a nyelvtudásom anyanyelvi környezetben tökéletesíteni. Emellett, régóta szerettem volna egy másik országban élni, kipróbálni, mennyire boldogulok a családtól távolabb, egy olyan helyen, ahol igazából csak magamra hagyatkozhatok, megtapasztalni, hogy egy külföldi hogyan boldogulhat egy idegen országban, más kultúrával, más szokásokkal körülvéve. Így hát kiszámoltam a költségeket, és úgy döntöttem, adok fél évet az angliai projektnek. Beszéltem egy kint élő barátommal, aki éppen új lakásba akart költözni, és sikerül találnunk egy nagyobb házat, ahol társbérlők lehetünk fél évre. Néhány napon belül megvolt a szükséges papírmunka, és zöld utat kapott a költözés. Terveim szerint első három hónapban szeretnék stabil munkahelyet találni, a második három hónap végére pedig úgy alakítani a lehetőségeim, hogy egy önálló, kisebb lakásba külön tudjak költözni. 

Talán minden külföldre költöző, bakancslistát író, világutazó ember azt mondaná, hogy szeretne új dolgokat megismerni, más kultúrákkal találkozni, más gondolkodású embereket látni, új dolgokat megtanulni. Ez mind talán rám is pontosan illik, de akkor sem mondanék nagy ostobaságot, ha azt állítanám, az összes ilyen ok mögött a legfontosabb: szeretnék közelebb kerülni önmagamhoz, és valami újat hozzátenni a személyiségemhez. Azt hiszem, ezen az úton már az indulás előtt nyertem valamit: bátorságot. És ha az előre kitervelt forgatókönyvem végül mégsem jönne össze, akkor sem leszek csalódott a megszerzett tapasztalattal. 

Mert aki mer, az nyer.